icipicire ugrik össze a bélésem ahogy csak beugrik a hétvége gondolata. bár eddig legalább húszféle alternatívám akadt a Bp cacib ügyében, de fix még egy sincs. tegnap este egy régesrégi cimborám villanyozott fel azzal, hogy felvisz, ottsátraz velem aztán visszahoz, majd aztán éjfélre kisült hogy az a hétvége neki pont nem jó... jogsim persze továbbra sincs, helyi járatos busz sehonnan sem visz be a fél ötös vonathoz (értsd: sem Pécsen sem Kaposváron), és szállásom sem nagyon akad Pesten (konkrétan nincs). szóval egyenlőre úgy állunk, hogy anyutól (vagy aputól, meglátjuk melyikük milyen állapotban van) kikuncsorgom hogy szombat hajnalban kivigyen a vasútra, majd miután zötykölődtünk öt órát Muttyal és végigkűzdöttük a kiállítást vagy bekuncsorogjuk magunkat valakihez ottalvásra, vagy elalszunk egy szimpatikus padon. majd vasárnap újra kiállítás és valamikor délután hazavonat. nagyonnagyon kéne nekem egy hős megmentő (ez alatt értem mindkét nem képviselőit) aki tervem egyik avagy másik részén (vagy teljes egészén?) segítségemre siet... két héttel ezelőtt még nagyon lazán gondoltam én azt, hogy 'ááá, majd megoldom'. bár tény, hogy a spontán megoldásoknál nincsen üdvözítőbb a világon, de azért csak jobb nekem is ha tudom, hogy mi lesz velem. meg hogy kivel és hol.
