egyrészt más összetevők. mármint megmaradt az alap kutyatápjuk, csak most már hozzácsapok egy nagy kanál disznózsírt is. nem állítanám, hogy nagyon olcsó összetevő, viszont természetközeli, és baromi jól beépítik. fokozatosan adagolva a fosás is elkerülte a bandát, és reményeim szerint itt, faluhelyen azért csak találok valakit, akinek még maradt tavalyi disznóvágásból nagyobb adag, vagy valami hasonló forrást, és akkor felemelhetjük az adagot 2-3 kanálra/eb. szeretik és szerencsére kezd meglátszani rajtuk.
másrészt más művelet. eddig a kajáltatás úgy történt, hogy összepakoltam a kaját az edényekbe, elhelyeztem az előszoba különböző pontjain, aztán ráeresztettem az ebeket. most úgy döntöttem veszem a fáradtságot, és bekészülök egy ilyen látványos alfa-kajáláshoz. szóval a tálakat felsorakoztattam a kutyaketrecre, és közéjük rejtettem egy sütit. beengedtem a kutyákat. azok persze rögtön néztek körbe az előszobában, mint a gyerekek húsvétkor, hogy hova rejtettem a kaját, aztán előbb-utóbb mindnek leesett, hogy ma este más a felállás. megvártam míg odasereglenek a ketrec elé, aztán látványosan elkezdtem nyammogni anyám lekváros izéjén. döbbenetes volt... nem gondoltam volna, hogy ilyen mély benyomást tudok tenni rájuk. Jettán komolyan mondom, látszott a világösszeomlás.... én ezt a kutyát ekkora szemekkel még nem láttam. éppen csak a szeme fehérje nem látszott ki, annyira ledöbbent. mondjuk tudtam, hogy ha valakire, hát rá hatással lesz majd egy kaja-orientált gesztus, de hogy ennyire, az még engem is meglepett. ennek fényében kiváncsi leszek hogy alakulunk majd...
