2010. 01. 29. 12:18
mióta vége a vizsgaidőszakomnak, a gyakorlatomnak és még nem választottam diploma témát (ami mondjuk egyre sürgetőbb volna), illetve munkám sincs, finoman szólva lustán telnek a napjaim. Y három naponta (néha úgy jön ki, hogy ritkábban) dolgozik, szóval majdhogynem nyugdíjas házaspárként éldegélünk.
reggel hétkor megszólal az órám, de már félálomban is képes vagyok kinyomni, hogy aztán fél tízkor ébredjek fel enyhe lelkifurdalással. akkor aztán felkapok egy köntöst, kinézek a kutyákra, megetetem Dimmert, felkapcsolom a halak lámpáját, és általában még visszafekszem, mert a köntösben hideg van, főleg addig amíg a pasi be nem fűt. a pasi meg simán alszik tízig, úgyhogy addig inkább a pehelypaplanra, meg az ő önhőjére bízom magam. amikor aztán felkel begyújtani én is felteszek egy kávét. felszelek egy lilahagymát, jól megsózom, és kipakolom a terülj-terülj asztalkámat: van itt reggelente házi zsömle (esténként szoktam csinálni, reggel meg csak megy egy kört a mikróban és újra puha és meleg), stifolder, kolbász, szalonna, sonka, libatepertő és libaháj. a parasztreggelikkel csak az a baj - a bevitt félelmetes kalóriamennyiségen túl - hogy a lilahagyma finom illata az ember bőrén keresztül párologva már közel sem olyan finom. már pedig ahány kiló hagymát elfogyasztottunk az elmúlt hetekben lassan az egész ház átveszi a szagát...
reggeli közben találjuk ki az aznapi programot (idilli egy élet, tudom én), ki - merre - hova - hogyan. vagy a város felé megyünk, néha nagymamámat látogatjuk meg, kutyákkal megyük ki erre-arra, tréningezzük őket (bár a hideg sok mindenben visszavesz...) időnként pedig az esti órákban benézünk anyuékhoz egy kis potyanetre.
vacsorára aztán kooperatív munkával kutyulunk valami finomat - egész jó dolgok születtek már az ilyenekből - megnézünk valami filmet és aludás.
csak az nyomaszt kissé, hogy tudom ez így nem tart sokáig. egyszer meg kell csinálnom a szakdolimat, munkát fogok találni (mert a király életem ellenére azért keresek), és hát egyszer csak elkezdjük már a kinti munkákat is, ami megintcsak húzós meló lesz. de nem baj, mert tudom, hogy tartunk valahova... valahova amiről nagyon régóta álmodom már.
