Úgy nézem ez a legutóbbi opusz erősen a kutyás blogba illett volna... nem is lesz többet ilyen, igyekszem tartani magam a magánélet-kutyázás történet szétválasztásához. A kutyás írások ugye kezdtek elveszni a fb posztokkal, de az a nagy helyzet, hogy miután lett rendes, hivatalos munkahelyem és főnökeim meg minden, már nem tehetem meg, hogy bármit csak úgy, büntetlenül kiírok a falra. Mert hát ugye rutinosak és bejelöltek ismerősnek :D Nem mintha bajom volna a céggel, legfeljebb csak néhány kollégával. Ám megnemszületett írásaim fő szereplői nem is ők lennének, hanem a vásárlovak. Merthogy a kereskedelemben van bajunk velük bőven, és ahogy lereagáljuk - és főleg amit gondolunk hozzá - az nem feltétlenül "kereskedőhöz méltó"... .
