2010. 01. 20. 16:34
tegnap és ma. aki tanult már számvitelt, annak ismerős az akasztófa, mint olyan. tartozik és követel oldal, plusz és minusz. mint egy mérleg. egy kis súly ide, egy kicsi oda. mint a tegnapi napom... és kicsit a mai.
tegnap az esélytelenek nyugalmával mentem el takarmány kettő vizsgára, csak egy egyest akartam beíratni, hogy a három nappal későbbi - csak UV - vizsgára legyen lehetőségem feliratkozni, nem is tanultam szinte semmit. bár úgy volt, hogy busszal megyek, az utolsó pillanatban mégis úgy alakult, hogy a pasi el tudott vinni autóval (+). aztán odafele úton sikerült jól összedörrennünk (---). dühösen és megsértve csattogtam át a takarmány tanszékre (menet közben a fűben találtam egy nyakörvet (++)) tak vizsgára, ahol - amolyan bosszúvágyból a pasi fölött- igyekeztem minél hosszabb időt eltölteni, így végül tételt húztam, és ki is dolgoztam. ahogy ott ültem (két óra ment el rá az életemből...) egyre jobban elhatalmasadott rajtam az érzés, hogy talán mégsem fogok megbukni. mikor sorra kerültem végülis felmondtam amit tudtam, és hála a bicsérdi két hónapnak, Házas tanár úr kellemes óráinak és a takarmánykísérletekkel eltöltött éveknek összehoztam egy minden tanulási háttért nélkülöző kettest (++). visszamentem a pasihoz, aki még mindig az ingyennet előtt ácsorgott, de legalább most - látva, hogy még mindig harapós vagyok - azonnal otthagyta a gépet, és jött velem kifelé (+), aztán közölte, hogy nap közben hívták ősei, ennek örömére van egy kötelező körünk hozzájuk (-). eredetileg azt beszéltük, hogy mivel anyósék mindketten pedálosok voltak anno és rosszul fogadják az egyest (még akkor is, ha én vérileg nem hozzájuk tartozom) nem megyünk be hozzájuk, nem készültem rá sem lélekben sem ruházatban, hogy családlátogatás lesz. végülis aztán a kaja finom volt, mint mindig (++), és határozottan javított a kedvemen. otthon aztán a hűtőt kinyitva megcsapta az orromat a savanyú uborka szaga, már sejtettem, hogy baj van... tüzetesebben átnézve kiderült, hogy Y - ki tudja miért... - az uborkás üveget elfektetve rakta be, és az egész ecetes lé ráfolyt a tegnapelőtt kreált húsossajtostésztacsodámra (---------)... és itt paff, kész, vége. az utolsó csepp volt, ledobtam mindent ami a kezemben volt (ha nem lennének érzékeny mancsú kutyák az udvarban, akkor oda hajítottam volna ki az üveg uborkát) és leborultam az ágyra azzal a határozott szándékkal, hogy másnap reggelig nem mászok ki onnan. a frigó környéki hisztérikus üvöltözésre aztán megjelent az ember is, és miután sikertelenül próbáltam vagy tíz percig belefojtani magam a kispárnába dumáltunk egy jót.
dumáltunk... aztán. hát, szóval rólunk van szó... summa summarum, szörnyűséges napomat egy egészestés felnőttműsorral zártuk (++++++++++++++)...
(ma egyébként megtaláltam délelőtt Jetta kiskori nyakörvét, amit még Puszka hagyott el a nagy hóban a réten, 100%os sikerrel hívtam be az egész séta alatt három kutyámat is, de, hogy az ezt a sok-sok kis plusz jelet lerontsa, a telefonom azért kitett magáért... valahogy sikerült az azonnal reagáló billentyűzárat kikerülve a zsebemben felkapcsolódnia a wapra... )
