erős témaváltás, de a cím valahogy idekívánkozott. alkalmazkodni KELL. nincs más lehetőség, és igen, ez szar, de bele kell rázódni. lassan lejár a próbaidőm a cégnél, de még mindig nem sikerült beleszoknom az új rendszerbe... ha délutános vagyok, akkor semmi baj, csupa öröm boldogság, délelőtt szépen kikutyázom magam, elrendezem az állatokat, takarítok, sőt, 2-3 adag szappan vagy egy 25l-es adagból való sajtozás is belefér az időmbe, aztán még ebédet is főzök. utána bemegyek dolgozni, ott is még friss vagyok (hisz az otthoni munka ritkán készít ki), este nyolcig ugyan előfordul, hogy "elvesztem az emberiségbe vetett hitem" (most kicsit gáz módon magamtól idéztem, de akkor is), de kilencre hazaérek, a pasi addigra rég otthon van, fűt, állatokat bezárta, kutyakaját elkészítette, úgyhogy én csak kiadagolom a porciókat, megfejek, és vacsi, majd egy filmmel alvás. deeee amikor délelőttös vagyok... reggel sebtiben le kell rendezni mindent, aztán sietni be munkahelyre, reggelizni nem tudok, mert a gyomrom még nem állt át a reggeli reggelire, csak tízóriaizni tud, de addigra már rég dolgozom és sajnos nincs ebédszünetem. így a szekrényembe rejtett zabfalatokkal (jó tömör anyag) élek túl délután háromig, hogy hazaérve dög éhesen kapkodva készítsek valami kaját még azelőtt, hogy összeesnék. a kulcs nyilvánvalóan a reggeli lenne, ha képes lennék magamba erőltetni valami kiadósabb kaját, akkor a probléma megszűnne, nem úgy érnék haza, mint egy kiéhezett zombi, hanem normálisan lenne időm/kedvem főzni és nem csak valami félkész koleszmódra készült gyorskaját zabálnánk - ami a zabálás miatt ki is üt elég hamar. szóval miután irreálisan sok kaját magamba töltöttem eldőlök a kanapén és fel sem kelek már többet. a kutyákhoz már csak este jutok ki (bár amíg ilyen korán sötétedik ez nem fog változni), és se erőm se kedvem takarítani, szappanozni vagy sajtozni. pedig ugyanannyit dolgozom, csak más elosztásban. most tehát tart az emésztőrendszerem trenírozása a nehéz reggeli elfogyasztására, mert az nem állapot, hogy csak délutános tudok lenni. mondtam a főnökömnek, hogy jelenleg az jobban megfelel nekem (jófej nagyon és főleg így osztott be) de mivel a munkák java főleg délelőtt van, ez unfair a többiekkel szemben, tehát hosszú távon nem tartható. marad az alkalmazkodás. meg amúgy is, ha az agility edzések visszaköltöznek a lovardából a suliba, akkor minimum heti két alkalommal amúgy is délelőttösnek kell lennem, hogy eljussunk edzésre.
