tegnap voltunk terelni, ami nagyon jó volt, sokat haladtunk, meg egyáltalán, kutyásokkal kutyálkodni, birkákkal futkorászni a jó levegőn, ez csupa-csupa szuper dolog. leszámítva, hogy ez a tevékenység egy-egy túlmozgásos állat esetén egyben azt is jelenti, hogy az ember szétüvölti a torkát. igen, Pogácskára gondolok, aki bár meglepően jól viselkedett (annak ellenére, hogy egész nap nem volt lemozgatva) azért csak kierőszakolta magának, hogy bedurranjon miatta a garatom. már hazafelé menet elkezdett fájni, és tudtam, hogy mára ez csak szörnyűbb lesz, de az rémálmomban sem jutott volna eszembe, hogy mindez a torokfájás egy növő bölcsességfog minden gyönyörűségével fog kiegészülni reggelre, és az egész kompozíció kisugároz majd a jobb fülemig. most konkrétan az egész jobb pofám lüktet a fájdalomtól, alig tudok enni, és inni is csak nagy körültekintéssel, ráadásul a fájdalomcsillapító is írtó lassan karcolt be, hogy aztán csak egy kicsit tompítson a kínjaimon. így jutottam el a végső megoldásig: pálinka. az ember próbálja halogatni míg lehet, mert mégiscsak... de ha nincs más megoldás, hát nincs más megoldás. ennek kapcsán a következő dialógus játszódott le nemrég:
V (megtörve): szóval akkor hol van a pálinka?
G: van ott egy csomó, válassz.
V: jó, de ezek milyenek?
G: ez itt egy 40fokos ágyas pálinka, én ezt gyomorbajra szoktam használni. az ott egy szilva, az fosásra jó, ez a másik pedig vegyes, fájdalomcsillapításra az lesz a legjobb.
