Szóval van az ún. extra stock, a cucc, ami ideért, mert rengeteget adunk belőle, és persze nem fér ki a sorra. Mi nem raktárazunk (minden birka ezt hiszi, de komolyan nem!) tehát nincs hova rakni. Ezeket az extra cuccokat roppant kreatívan tudjuk ide-oda eldugdosni, de egy bizonyos mennyiségen felül elfogynak a lehetőségek. Így esett, hogy az elsőáras hótaposónkból az extra stock (kb 50 pár cipő) konkrétan kint maradt a soron, három szolid külsejű fedeles műanyag tárolóban (magnumnak hívjuk). Nem kevés munka árán végül rendet tettem az egyik magnumban, a cipőket méret szerint szétszedtem, hogy ha a vásárló veri a pultot, hogy kell neki egy negyvenhetes és csak négy van kint a polcon, akkor egy percen belül hozzájuthasson és ne kelljen az eladónak feltúrni és megvizsgálni a többi 49 pár cipőt előtte. Elment vagy fél órám ezzel a misszióval, és nagyon elégedett voltam, hogy a három magnumból sikerült kettőt csinálni. Jött is kolléga, jól elbüszkélkedtem, majd szigorúan a szemébe néztem: "Oszloponként raktam a méreteket, és a legjobban fogyók itt vannak a másik magnumban. Ehhez tehát NEM NYÚLUNK!" És egy határozott lendülettel rácsaptam a fedelet. Legnagyobb megdöbbenésemre egy vásárló a jobb oldalamon megszólalt: "Jajj bocsánat!" és ijedten kikapta a kezét a mellettem lévő magnumból.
