(mert van, hogy kimaradnak az alapok)
reggel arra ébredtem legszebb (na jó nem, valami vallási téma volt, brr) álmaimból, hogy a pasi üvölt, de torka szakadtából, és nagyon szentségel. kiabálok neki, hogy wtf, mire mondja, hogy a kávéfőző kettévált, és összefröcsögte a falat, neki nincs ideje takarítani, mennie kell. mondom jóvan menjen, majd én rendezem. elkezdtem gondolkozni rajta, hogy vajh mit sikerült félrecsinálnia (jól tippeltem amúgy) és a nagy gondolkozásban vissza is aludtam (szerencsére már nem húsvétról meg papokról álmodtam). uszkve háromnegyed óra múlva kimásztam az ágyból, és ahogy csoszogtam ki a fürdő felé a nappaliban megtorpantam, mert kávéfoltos volt az akvárium (!)... kellett egy pár pillanat ezt feldolgozni, de aztán fordultam tovább, és megálltam újra. amit az ember falrafröccsenésnek titulált arra sokkal jobb szó lenne az apokalipszis, például... az ajtófélfa a nappali felé, a fagyóláda, a hűtő, a fal, VÉGIG, az ablak, az asztal, és minden, ami rajta volt, a mosogató, a konyhabútorok, a sajtos hűtő, az ajtófélfa az előszoba felé, minden végig kávés volt. jóóó zaccos. eszembe jutott, hogy visszabújok az ágyba, hátha ez is egy újabb rémálom, mint az előbb a csokit osztogató papokkal, de valami azt súgta, ez a szomorú valóság. szóval visszaraktam a szűrőt a kávéfőzőbe (amit az ember kétszeri próbálkozásra sem vett észre, hiába volt a kávé mellett) főztem gyorsan egy kávét és a reggel további részét azzal töltöttem, hogy zaccot vakarásztam a falról és a bútorokról. az asztal és a padló még vissza van, azt meghagyom a teremtés koronájának.
