megfogadtam - kb két órája - hogy a mai napon a továbbiakban semmiféle kreatív megnyilvánulást nem fogok erőltetni, sőt igyekszem elkerülni annak minden módját (ez itten az utolsó), illetőleg, hogy mostantól kizárólag tőmondatokban válaszolok embertársaim kérdéseire. mert eljutottam arra a szintre, hogy a gondolkozás ténye is fizikai fájdalommal jár. 4,5 óra alvás, egy redbull, egy kávé, zéró kaja, és kurva sok (felesleges) tanulás. utálom, hogy a nyomorult nyalós hülyéknek sikerül, utálom, hogy a vinnyogós strébereknek sikerül, és utálom, hogy hiába szakadok bele, nekem akkor sem sikerül. utálok mindenkit.
a költő szavaival élve: "üvöltsd, hogy kapja be a világ!"
