még nem lefixált, csak reményeimben él. mármint, hogy a címben felsorolt tényezők így, teljes valójukban jellemzik majd az otthon eltölteni terveztett közel egy hetemet. rizikófaktor van bőven, tanulni is kéne (teszek egy próbát, hátha sikerül otthon is), kutyázni is kéne, és hát megvert az élet egy családdal is... akikkel még zöld ágra kéne vergődni, mert per pillanat nem mondhatnám hogy én vagyok a kedvencük. ez is egy olyan helyzet, mint a filmekben. senkinek sincs igaza, s mindenkinek van. én felháborodok azon, hogy számonkérik hol, kinél alszom közel 24 évesen, ők meg felháborodnak azon, hogy bár ott lakom, és "elvileg rokonok vagyunk" nem vagyok hajlandó az orrukra kötni. és csak gyűrjük egymást vég nélkül, parttalanul. rosszban lenni utálok velük, csak kiengesztelni sem egyszerű őket - főleg ha közben az zakatol az agyamban, hogy amúgy meg nekem van igazam.
