Szóval újabban bevezettem, hogy kutyával megyek dolgozni. Mióta nincs napközben olyan meleg, ami puhára főzné a jószágokat a kocsiban, mindig van velem valaki. Munka előtt, ebédszünetben és munka után sétálunk egyet napi váltásban. Ma Vix és Jetta jött volt soron. Az ebédemet rekordidő alatt betoltam, aztán kabát fel, és iszkoltam is ki a boltból. Volt vagy negyven percünk a parkban csavarogni, és megállapítottam - ismét - hogy ez nem csak a kutyáknak jó (cocializálódnak ugye) hanem nekem is, így a pihenőidőm valóban rekreálódással telik. Már visszafelé baktattunk a kocsihoz, elsétálva a főbejárat előtt, mikor valaki szól: "Elnézést!" Talán a bolt közelsége miatt volt, de bekapcsolt bennem a szüneten lévő eladó túlélési ösztöne, és azonmód gyorsabbra fogtam a lépteimet, és még véletlenül sem néztem hátra. Hallottam, hogy jön utánam, és már kezdtem egészen felszívni magam, mikor kiderült, hogy a kutyákról akar kérdezni :)
