egy évvel ezelőtt készült a fotó
körbeültük, ünnepeltük, mert aznap lett öt éves. most lenne hat... egészen pontosan elsején, de aznap még nem éreztem magamban elég erőt s kreativitást, hogy megemlékezzem róla. aztán valamikor tegnap rájöttem, hogy nem is fogok. mint ahogy felejteni sem fogok tudni, és feldolgozni sem... talán tompul idővel, talán nem. együtt élni tudok vele, mondhatni tünetmentesen de kigyógyulni félő sosem fogok. időnként nem is akarok... meg akarom csinálni róla a videót, ahhoz pedig gyógyulni kéne, elszakadni tőle. de ez annyira képtelen, elképzelhetetlen... örökre itt marad, örökre velem, örökre vele. ő értem volt, én pedig érte, nem lehet ez másképp, nem múlhat el csak úgy. egyszer újra találkozunk és többé soha nem válunk el.
csak jönne már...
