békésen szemezgettem az elémpakolt tisztességtelenül nagy tál cseresznyét kertészet anyag tanulása közben, mikor felpillantva a meggyfák magánéletéből látom, hogy Jettkutya összenéző szemekkel szuggerálja a kajámat. közöltem vele, hogy ez egyáltalán nem az ő világa, és egyébként is, hagyjon már békén, de - mily meglepő - válasza erre csak egy mély sóhaj volt ("jajjj, de hát én tényleeeeg éhes vagyok..."). gondoltam elveszem a kedvét, odagurítottam neki egy szemet. láss csodát, eltűntette. ekkor már kezdett gyanússá válni, hogy előző nap mamánál hogyan tűnhetett el olyan titokzatosan az a pár szem cseri, amit a papa ágya mellett hagyott...
azóta a dolog (villámgyorsan, mint a hülyeségek általában) elterjedt az összes gyerek (=kutya) között, és naponta többször szembesülhet vele az ártatlan járókelő, hogy két pitállat meg egy pöcökfülű kecskét megszégyenítő ügyességgel s elszántsággal kopasztja a kutyafuttató egy szem meggyfáját.
