nehéz post lesz, és unalmas is talán, de kikívánkozik. Darwin szavaival kezdeném, mert nagyon okos ember volt: survival of the fittest, ami nem azt jelenti, hogy az él túl, aki a legtöbbet edz, hanem az, aki a legjobban tud alkalmazkodni. ez egy általános érvényű, örök igazság. a kutya is azért került ennyire magasra az ember pet top listáján, mert eszméletlenül jól tud alkalmazkodni. mi emberek viszont már sajnos annál kevésbé vagyunk erre képesek... amint jön valami új - ahogy kedvenc kollegám szokta mondani, "kimozdulunk a komfortzónánkból" - rögtön felhördülünk, tiltakozunk, visszamenekülünk a régibe, de csak nagyon ritkán fordul elő, hogy kisimult arccal, nyugodt szívvel várjuk a változást. ugye hogy ugye?
lényegre térek, a vadászmizériáról van szó. nem akarom ezt fb-on, mert nincs kedvem már erről beszélgetni (ha mégis támadna hozzá kedvem több tucat csoportban, meg üzenőfalon megtehetem), inkább csak leírom szerintem mi van. merthogy itt szerintem eléggé irrelevánsak a vélemények, egyszerűen csak van egy adott helyzet. ezzel három dolgot lehet tenni:
1: bazira hőbörögni ellene. csoportokba tömörülni, online petíciókat gyűjteni (jó az bármire is?), és dühből fröcsögni, ahogy a csőcselék szokta. érvényben tenni ellene csak nagyon keveseknek van jogosultsága, és ők azok, akik nem engedhetik meg maguknak a dühöt, a nyílt agressziót, és szilárd véleményem, hogy bazira nem segít rajtuk, ha közben a csőcselék vadul anyázik a háttérben, vérdíjat tűz ki vadászok fejére (láttam a napokban már ilyet is...), meg radikális megoldásokkal fenyegetőzik. ők megoldást akarnak és nem háborút. itt mérgelődni, egymás rémtörténeteire rálicitálni röhejes dolog, és meglehetősen felesleges. egy ideig megértem én, ha az ember kiadja magából az indulatot, de mikor már huzamosabb ideig ez megy, az bizony szánalmas.
2: nyíltan ellenszegül. a leghülyébb megoldás, általában a nagyonnagyonkemények nyomják így, "merénleveremabuzivadászthakilöviaHektort", ja, persze. mert az a Hektort visszahozza...
3: alkalmazkodik. van egy helyzet, amin nem tud változtatni, így a lehető legtöbbet hozza ki belőle (citromot kaptál? csinálj belőle limonádét! tartja a mondás). nem hisztizik, amiért nem lehet a Buksit a csúnyarossz vadászok miatt órákig szabadjára ereszteni az erdőben, hanem megtanitja a Buksit, hogy azonnal visszajöjjön, amikor hívja, és egész séta alatt figyel rá. végig a szeme előtt van! nem hagyja, hogy bemenjen a bozótba (mert egyébként felehet akármilyen szart, vagy hurokba léphet, meg bogáncsos és kullancsos is lehet), nem hagyja, hogy vad után eredjen (mert ez mindkettejükre veszélyes lehet, meg kurvára etikátlan is, és messziről sem állatbarát hozzáállás), ha más kirándulók jönnek szemből, akkor rögtön visszahívja (hisz nem mindenki szereti a kutyákat), ha az ösvényen nagyon előremegy, akkor is visszahívja, mert egy-egy bokor takarásából előléphet kiránduló ember, akár kutyával is. ha mezőn sétál, akkor figyel rá, hogy a Buksi ne kószáljon el több száz méterre tőle, inkább labdázik, vagy más módon játszik vele, és ha egyértelmű jelét látja annak, hogy a környéken vadász tevékenykedik (les alatt álló Lada Niva pl. egyértelmű jelzés) akkor inkább másfelé sétál.
annyi embertől olvastam mostanában, hogy "félek kimenni a kutyámmal az erdőbe", meg "a kutyákat is le kell mozgatni valahol" hogy összeszámolni sem merem... mi mindig vadászterületen sétálunk, sosem féltem senkitől, számunkra mindig evidens volt, hogy a kutyák lemozgatása nem azt jelenti, hogy szélnek eresztjük őket, hogy aztán másfél óra múlva visszajöjjenek és hazamenjünk. vagy valamit dolgozunk velük, vagy megyünk előre - túrázunk. mindkét esetben figyeljük őket, szem előtt legyenek, ne menjenek vad után, ne ijesztegessék a többi kirándulót, ne sodorják bajba magukat. nem kell hozzá más, mint némi fegyelem, és persze a mi részünkről a lankadatlan éberség (igen, muszáj volt ellőnöm egy HP poént). a kutyáink arca egy-egy túra után kifejezetten simává válik, nem szokott problémájuk lenni azzal, hogy nincsenek kifáradva, sem azzal, hogy verbálisan korlátozzuk őket.
ezért hát én nem tudok tiszta szívvel - sőt sehogysem - hőbörögni ezen a vadászmizérián. miért tenném? most sem érzem korlátozva magam, az, hogy kilőhetik a kutyát csak egy azon veszélyek közül, ami a felügyelet nélkül hagyott kutyával történhet. majd ha nem lesznek odakint se vadászok, se méreg, se vaddisznó, se autók, na, majd akkor fogom könnyű lélekkel csak úgy, szabadjára ereszteni őket. addig marad az, hogy felelős gazda módjára fél szemem a kutyákon.