mikor betanítottak és először mondta az okítóm, hogy első körben műszakkezdéskor mindig az emaileket nézzem meg, még nem is értettem, hogy az miért ennyire fontos. nyilván a céges mailre gondolt (mást nem is tudnék onnan megnézni), de akkor is túl hi-technek tűnt, hogy egy szimpla áruházon belül a dolgozók mailen keresztül érintkezzenek egymással. most pedig már ott tartok, hogy nem csak a műszak elején, hanem kb óránként ránézek, nem jött-e valami új tudnivaló, megrendelés, miegymás, és én is úgy üzenek a többieknek, hogy leírok mindent levélbe. először még a rutinosabbak megkértek rá, hogy ha valamit verbálisan jelzek, akkor azt majd küldjem el leírva is, most már rögtön úgy megyek hozzájuk, hogy "kéne csinálni ezt-azt-amazt nincs hozzá jogosultságom, a részletekkel írtam e-mailt". és ez nem egy infós munkakör, sőt, még szakképzést sem igényel, szimpla bolti eladók vagyunk... aztán a minap - szabadságomat élvezve - belenéztem a privát mailembe és rájöttem, hogy már régóta ugyanezt csináljuk otthon is. ha kell valamit venni, találunk valami szakmai érdekességet, akkor a pasival levélben kommunikálunk. mondjuk telefonon is szinte minden nap beszélünk, de sokszor csak azért hív fel, hogy megkaptam-e amit írt...
ahogy ezt végiggondoltam kicsit kirázott a hideg. ennyire eldigitalizálódtunk, hogy szinte mindent gépeken keresztül beszélünk meg... aztán rájöttem, hogy nem olyan rossz ez. mert ezek a témák többnyire a színtelen-szagtalan-kellemetlen részei a napunknak és ha megtárgyaljuk őket (színtelenül-szagtalanul) a gépeken keresztül akkor mire este találkozunk már túl vagyunk a kellemetlenebb részeken és az élő szóra már a jobb témák maradnak, a poénok, apróságok. nincsen ezzel baj, csak alkalmazkodunk.
