Elmentünk múlt héten 4 napot terelőtáborozni a két lánnyal, mert Lemmy továbbra sem akar elindulni, ahhoz meg drága ez a buli, hogy elhozzam a próbálkozás kedvéért. Pogival és Jettával az elhajtást meg a finomhangolást (ezt mi neveztük el, később az "iskolázás" illetve "finomozás" kifejezések alatt futott) tanultuk, nem túl autentikusan: jutalomfalattal. Az elhajtás lényege az, hogy mivel ezek a kutyát gyárilag gyűjtenek (az emberre hajtják, összegyűjtik a nyájat) megtanítsuk őket arra, hogy tőlünk elfele is nyomják a birkát. Ez többé-kevésbé sikerült már nekem Kistapolcán a nagy nyájjal, de itt 5-6 birkával elég döcögős volt. Jettával tábor végére nagyon jók voltunk, Poginak még csak éppen dereng - vagy annyi sem. A finomozás ellenben Pogival volt látványosabb, ez a gyakorlatban olyan, mint a futószárazás, a kutya kereng a nyáj körül (ez ösztönös mozgás) én pedig megpróbálom rávenni, hogy ne csak tolja őket rám, mint a bolond, hanem egyrészt szabályozza a nyomást a birkán (ez később gyönyörűen látszott Pogin, bár messze nem gondolom, hogy tudatosan használta, inkább csak kihajtottam belőle a szuszt is), másrészt az irányíthatóságot javítja. Ne csak a kezem/vállam mozgása alapján működjön a kutya, hanem hangra is, és ne kelljen már két kézzel kalimpálva üvöltöznöm vele a fekvésért (amúgy nem kell, de a terelés az kiviszi őket az észből). Ehhez aztán használtunk egyszerre mindent, flakonokat, botot (mindegyiket a kutya felé reptetve), meg virslit (szintén a kutya felé reptetve, de ezt megerősítésként), sőt, a kifutás/felvételnél még a labda is előkerült, mert mi ennyire multikultisan nyomjuk :D.
Azt azért védelmünkre elmondanám, hogy csak a kiskarámban, és csak részfeladatoknál használtunk a birkán kívül egyéb jutalmat, ha feladatban vannak a kutyák (mivel boszeronok így időnként meg kell mutatnunk nekik, hogy a részfeladatok mit szolgálnak, ők ugyanis küldetésben gondolkoznak, nem végrehajtásban) akkor nem is igénylik. Tök jó volt látni, ahogy a nyájat a notóriusan a bokámra hajtó kisPogi megérti, hogy mit jelent a "messze" parancs (ennek későbbi verziója a "MÉSZKIAPICSÁÁÁBA! + flakon volt), és hogy kamatoztattuk mindezt az akadálynál (egyetlen egy darab szűkítőt tudtunk felépíteni, mivel sajnos a pályán továbbra sincsenek akadályokhoz való elemek....).
A terelésen kívül persze voltak végtelen traccspartik és reggeli futások is, ezek elsősorban azért, hogy a kocsiban alvás után (hálózsákkal októberben, király volt) felmelegedjek, első körben a tanyát futottam körbe, de az alig volt 2km, úgyhogy másodjára továbbmentem. Csakhogy nem vettem figyelembe, hogy reggel hétkor döbbenetes mennyiségű tud lenni a harmat a hosszú füvön, és mikor levágtam egy kanyart két lépés alatt tocsogósra ázott a cipőm. Állítom, hogy a fel/meg fázástól a gyapjúzoknim védett meg, átázott ugyan, de mint a neoprén, faszán tartotta a hőt, és bár tocsogott a lábam egy nyári futócipőben (=szellőzik) egyáltalán nem fázott. Viszont ez a kis kaland hazavágta a felfedező futásomat, rögtön hazaindultam és így megint csak 3km sikerült. Meg sem álltam a forró zuhanyig.
A tábor most is elsősorban a munkavizsgázóknak szólt, de bízom benne, hogy lesznek még akik a vizsga után is folytatnák a terelős karrierjüket és legközelebb össze tudunk hozni egy "pro" tábort is.
Kellemes meglepetés volt, hogy Saci engem és Szandrát is befogott trénernek (no jó, tréner-segédnek) nyers kutyákkal, vizsgára készülőkkel és vizsgán túl lévőkkel egyaránt foglalkoztunk, leginkább ketten egyszerre. Érdekes volt, hogy két hasonló, néha mégis különböző látásmód találkozott, de mindig megtaláltuk a közös irányt. Ez, a trénerkedés egyébként még egy nagyot dobott az eddigi tapasztalataimon. Kár, hogy legközelebb novemberben lesz "gyakorlási" lehetőségünk, akkor is versenyen.