szóval volt egy pünkösd (=nem munkanap) meg egy Offspring koncert, amire NAGYON el akartam menni. hála a szép kártyának, a toleráns pasinak és az ő nyaralójuknak a közeli helyszín miatt meg tudtunk oldani egy kis mini-nyaralást koncerttel, és balatonozással. meg még előtte volt egy késes találka is, ami az előbbiek fényében minimum kijárt a pasinak, szóval mozgalmas volt a vasárnap. este 23.00kor kezdődött az Offspring, ami meg merem kockáztatni, hogy életem koncertélménye volt! gyakorlatilag a kedvenceimet játszották, eszméletlen jók voltak, és megdolgoztak a pénzükért... nem voltak több perces szövegelős szünetek, ellőttek egy "hungry" poént, de amúgy szinte végig, szünet nélkül nyomták. és kibaszott jól! eddig is imádtam őket, de ezzel aztán végképp megvettek.

nem tudnék kiemelni egy-egy komoly poént, mert a fent töltött idő (+az autózás) tele volt bombázva röhögnivalóval, a fiúk még józanul is kikészítették a rekeszizmaim, de ittasan meg aztán vége volt a világomnak. nagyon élveztük a képzést és meglepő módon még tanultunk is közben. az éjszakai túra sokkal nagyobb buli volt, mint vártam, viszont hazavágta az esti piálgatást, mivel a csapat nagyja hulla fáradt lett és/vagy szétfagyott a segge (ez utóbbiakhoz tartoztam). a sátorban éjszakázás jó lett volna, ha 1. a plusz 2fok hőmérséklethez kapok egy 0-s hálózsákot, nem pedig egy 10-est, és ha 2. olyan sátorban tudok aludni, amiben nem érek hozzá folyton a ponyvához (lehet, hogy a két réteg miatt nem ázik be - mert nem - de ha összenyomódik a két réteg, akkor azért a belső vizes lesz). a kétszemélyes sátrak egyértelműen egy főnek + csomag vannak kitalálva, esélytelen, lett volna, hogy bárki is elférjen mellettem. a hálózsákra meg ráhúztam a sajátomat, de még így is fáztam, viszont a matrac jelesre vizsgázott. a fázás mellett a fáradtság is bejátszott, mint írtam, ezt viszont cikinek is tartom nagyon, mert a jelek szerint Pécs az az áruház, ahol komoly figyelmet fordítanak arra, hogy az eladók sportoljanak, használják az általuk árult holmikat. volt ott olyan túra eladó, akinek ez volt az első túrája... no ez azért ciki. főleg akkor, ha az éjszakai majd másnap a nappali túrát végigpanaszkodja, hogy mennyi az emelkedő, mennyi a lejtő, és hogy csúszik a híd. de tényleg, ezeket az apróságokat leszámítva nagyon jól éreztem magam, jó volt a hangulat, még ha nem is olyan vad dorbézolósan, mint ahogy a pécsi fiúk szerették volna, szép helyen ment a két túra - egyáltalán nem voltak durvák - a kaja határeset volt, a képzések viszont jók. van is néhány ötletem, ha délutánra. kicsit átvariálom a túraszandik (végre megtudtuk, mire valók, juhééj) bemutatóját és a sátras piknikes bemutatót is. de most előbb állatok.

a vállalati továbbképzés nálunk úgy néz ki, hogy két éjszakát töltünk a saját márkás sátrainkban, napközben túrázunk, és néminemű információt is megosztanak velünk a termékeinkről. az esti nem hivatalos programot meg már nem is mondom, legyen elég annyi, hogy öt üveg pezsgőt hoztam haza a cégtől a főnök áldásával és azon jókívánságával, hogy váljék egészségünkre, mikor elfogyasztjuk. húzós három nap áll előttem úgy hiszem...

igen, reggel, akarom mondani hajnalban... mert a pasi hülye munkahelye kitalálta, hogy reggel ötre legyen bent, hogy inspekciót tarthassanak (de egész nap, váltásban!) a határ mentén. és persze csak egy autónk van és persze dolgozom, és busz sincs, ami bevinne reggel, szóval kelés négykor (NÉGYKOR!) és bevinni kocsival a pasit a munkahelyére, aztán haza, és vegetálás az ágyban még háromnegyed nyolcig... visszaaludni a kávé miatt már nem tudok, de házimunkához se nagyon van erőm. állatokat elrendeztem, aztán begubóztam a takaró alá és TBBT-t nézek, meg fb oldalt barkácsolok. no jó, még a ruhákat (megszáradt - kimosott - szennyes) rendezni fogom, de a többit majd csak délután. főleg, hogy nagyon fázom... hogy azért mert korán van és hideg, vagy csak az álmosság miatt azt nem tudom, bár valószínűleg mindkettő közrejátszik. és vasárnap ugyan így lesz... ráadásul akkor nem csupán felkelek négykor, beviszem az embert, bemegyek melózni 9-től 3ig, hanem utána hazajövök, összekészülök és a kedvenc kollegáimat felviszem Pestre, este nyolc órás indulással. fincsi lesz.

egyre jobban utálom ezt a blog.hu felületet... ronda, nem is praktikus, ráadásul valamiért nem az éles post az alapbeállítás, hanem a vázlat, faszom.

no de, az élet zajlik, és nálunk általában elég durván szokott. terveket már nem írok, mert abból megint meghíusult egy (vagy több, már nem számolom), viszont a múlton már nem változtathat semmilyen betegség, vagy beosztás. Yeti fiam végül közös megegyezéssel marad, nincs harag, vagy ilyesmi, egyszerűen megbeszéltük és így döntöttünk, ebbe a falkába jobban illik, többet tud magából megmutatni. És mivel a Yet/Jeti, Yet/Jet annyira összecseng, hogy a delikvensek összekeverik egymást, ezért átkeresztelésre került, és hosszas vívódás után Lemmy lett (Kilmister, Motörhead, google it), ami még hasonlít a régi nevére, de Jettáéra már egyáltalán, és amúgy is, illik a koncepcióba, és a Motörhead jó, Mister Kilmister pedig nagyon nagy arc. és maga a kutya is nagyon nagy arc, csupa bűbáj, szeretet, ám ha másik kutya beleáll domináns kan lesz belőle, akit lenyom korrektül. folyton folyvást Szulejom jut eszembe róla, a higgadt, tekintélyes kan, aki nem bántott senkit, csak akkor ha nagyon muszáj volt. örülök, hogy marad, hamar megszerettük. terelni már elkezdett, sajnos kecskén nem tud kiteljesedni, de az ösztöneit kiengedni jó lesz.

továbbá befogtuk őt is canicrossozni, a beavató körén ő velem jött, Pogo meg apját húzta, és a kis kör után (5km) apjuk még elvitte őket egy nagy körre (8km) is, Pogo végig húzta, Lemmynek egy kör elég volt, de egy hét múlva már szerintem hozzáedződik ő is. ma súlyhúzás a terv nekik, tegnap direkt nem engedtem őket crossozni, hogy ma legyen egy anaerob is nekik. de per pill a kecskék lázadnak a legelőért, így ez lehet, hogy délutánra csúszik. majd meglássuk. most egyszer ki kell vonszolnom magam teregetni, mert sosem érem utol magam a kibaszott szennyessel...

(mert van, hogy kimaradnak az alapok)

reggel arra ébredtem legszebb (na jó nem, valami vallási téma volt, brr) álmaimból, hogy a pasi üvölt, de torka szakadtából, és nagyon szentségel. kiabálok neki, hogy wtf, mire mondja, hogy a kávéfőző kettévált, és összefröcsögte a falat, neki nincs ideje takarítani, mennie kell. mondom jóvan menjen, majd én rendezem. elkezdtem gondolkozni rajta, hogy vajh mit sikerült félrecsinálnia (jól tippeltem amúgy) és a nagy gondolkozásban vissza is aludtam (szerencsére már nem húsvétról meg papokról álmodtam). uszkve háromnegyed óra múlva kimásztam az ágyból, és ahogy csoszogtam ki a fürdő felé a nappaliban megtorpantam, mert kávéfoltos volt az akvárium (!)... kellett egy pár pillanat ezt feldolgozni, de aztán fordultam tovább, és megálltam újra. amit az ember falrafröccsenésnek titulált arra sokkal jobb szó lenne az apokalipszis, például... az ajtófélfa a nappali felé, a fagyóláda, a hűtő, a fal, VÉGIG, az ablak, az asztal, és minden, ami rajta volt, a mosogató, a konyhabútorok, a sajtos hűtő, az ajtófélfa az előszoba felé, minden végig kávés volt. jóóó zaccos. eszembe jutott, hogy visszabújok az ágyba, hátha ez is egy újabb rémálom, mint az előbb a csokit osztogató papokkal, de valami azt súgta, ez a szomorú valóság. szóval visszaraktam a szűrőt a kávéfőzőbe (amit az ember kétszeri próbálkozásra sem vett észre, hiába volt a kávé mellett) főztem gyorsan egy kávét és a reggel további részét azzal töltöttem, hogy zaccot vakarásztam a falról és a bútorokról. az asztal és a padló még vissza van, azt meghagyom a teremtés koronájának.

telefonbeszélgetés:

V: ...meg mire ideértem bezárt a kínai, elvitték előlem az utolsó grillcsirkét a teszkóban, úgyhogy nem tudom milyen meleg kaját tudnánk otthon enni.

X: van kenyér, süss rántottát

V: haggyámáapicsába, az nem meleg étel.

X: mé? megvárod, míg kihűl?

V: nem bazmeg, de akkor is... egész nap csak ilyen faszom péksütiket ettem...

X: akkor vegyél valami darált húst és megcsináljuk bolonyainak.

V: megfőzöd? mert ma én már nem főzök, az fix.

X: jó, megfőzöm.

szóval most ülök a gépnél, Hart of Dixie előtt (szeretős sorozat!) körte cidert szopogatok és várom, hogy a pasi elkészüljön a spagettivel. az élet szép.

szóval egyszer csak beléptem a blogolra és kiírta, hogy vagy költözök vagy így jártam, mert az az oldal megszűnik. nyilván 7 év emlékeit nem akartam veszni hagyni, átjöttem, de nagyon nem vagyok elégedett... anno nem a kezelési felület, vagy faszsetudja milyen dolgok alapján választottam ki a blogolt, hanem azért, mert ott találtam normálisan kinéző sablont. erre köszi, itt vagyok a blog.hu-n, ahol sokkal kevesebb sablonból lehet választani és azok is bűn rondák. szóval a következő hetekben (ahogy sikerült PS-hez jutnom) átvariálom ezt is, mert borzasztó.

mellesleg lifesux, sajnos már akár azt is mondhatom, hogy a szokásos tavaszi tragédiák ideje jött el... elég lesz, most már tényleg. végre normális ütemben éljük az életünket, most már vége lehetne a baleseteknek és betegségeknek is.

költözés volt...

Rájöttem, hogy nem csak a távot, hanem a kutyát is beginner fokozatra kell venni ahhoz, hogy überbéna kezdőként elinduljak valamerre futás terén... Mert ha boszeronnal megy az ember, az olyan, mintha tanulóvezetőként hummerbe ültetnének. Előbb örülj, ha elvezetsz egy kicsi, könnyűt. Már nem mintha Doro béna lenne, vagy lassú, viszont feleakkora, mint a bocik. Pogóval, de még a nála eggyel felhasználóbarátabb Jettával is rengeteg energiát elvett az, hogy ellentartsak a kutyának. Mert ők bizony egy fokozatot tudnak (no jó, Jetta kettőt), a vágtát, ami nálam nagyjából egy hasraeséses-földönvonszolásos mutatványt eredményezne. Dori viszont picike, és könnyű, magamra kötöm és nem akar kiszakadni a derekam (pedig Vágusz Viki odatette magát a futóövvel tényleg), ám húzva is vagyok, tökéletes. Hálás vagyok kicsi DiliDorinak - no meg persze a pasinak, aki a séta elején valamiért átvedlett kiképzőtisztbe és végigfuttatott velem olyan távokat, amikre álmomban sem gondoltam volna, hogy képes vagyok. És bár a végén kedvem támadott leülni az út közepén végül is nem hullának érzem magam, inkább frissnek - némi izomlázzal. Holnap folytköv. Doróval ofkörz.